EXPOZÉ

Varga Tamás: Életérzés - Életképek

Jelen mű mondanivalója - miként arra a cím is utal - a mindannyiunk által megélt, megélhető alkalmi és megszokott élethelyzetek sorozata. Egyéni illetve közösségi szemléletben egyaránt. Egy verses kötet, melyhez a japán haiku formát választottam. Egyszerűnek tűnő, gondolatokra ébresztő stílusa már régen megragadott. Bár az alkotás közben minduntalan felsejlik, hogy a számos élmény, mondanivaló közlése ebben a rövidke formába, valójában nem is olyan egyszerű. Ez benne az izgalmas.

Maguk a kis versecskék konkrétan nem kapcsolódnak egymáshoz, viszont tágabb értelemben mégis egy egységet alkotnak. Előfordul közöttük mindaz, amit bármelyikünk megélhet, tapasztalhat egy napja alatt. Ébredéstől a napi megnyugvásig. Rengeteg személy, helyszín, kortól és nemtől valamint időszakoktól és korszakoktól függetlenül. Mindezekből kiderülhet, hogy e néhány haiku nemcsak valóságosan megélt pillanatokat foglal magába, hanem elképzelt helyzeteket, eseményeket is.

Miként felébredünk otthon és napi rutinjainkat követve útnak indulunk, ki-ki saját feladata szerint. A sokszor hosszúnak és fárasztónak tűnő utazásaink, melyek során a távolságokat leküzdve óhatatlanul alkalmi közösségek részei leszünk. Élményeket gyűjtve magunkban, élményeket hagyva másokban. A saját járműveink használata és hatása a környezetünkre. A forgalom, a tömegszerű közlekedés vagy éppenséggel az elnéptelenedett utcák, terek, épületek látványa, érzése. Az utca, melyről el sem hisszük mennyire az életünk részévé vált. Mennyi időt is töltünk ott. Számos nagyváros - életvitelének köszönhetően - ezt 0-24-ben tapasztalja A járókelők, kiknek személyes élete néha csak másodpercekre tárul elénk és hirtelen már el is tűnnek. Valamiért mégis egymás életének részei lettünk. Vannak, akikkel szinte mindig találkozunk, akár ismerősként, akár ismeretlenül. Egy irányba utazunk. Valójában konkrétan, bár átvitt értelemben is.

Említést nyernek azok a szituációk, melyeket a munkavégzésünk alkalmával, az iskolában vagy éppen a szabadidő és a szórakozás közben élhetünk meg. A faladat és a pihenés. Az emberi kapcsolatok tárháza. Arcok, érzelmek, gesztusok és pillanatok. Az, hogy elmúlhat a napunk egyénileg vagy éppen a közösség részeként. Rengeteg más személlyel találkozunk akarva, akaratlanul vagy éppen nem találkozunk. Az öröm és a csalódás.

Mindannyian megéljük, megélhetjük ezeket a napokat. Korok, évszakok, köz- és ünnepnapok bármelyikén. Konkrét és egyetemes jelleggel.

A mű olvasása közben feltűnhet néhány stilisztikai érdekesség is, melyről említést tennék. Mivel maga a haiku forma igen rövid, tömör és meghatározó szótagszámmal rendelkezik, így egyéni indíttatásból más kiegészítő eszközzel is éltem. Gondolok itt a szöveg színére (piros és kék), mely az ellentétek és az emberi kettősség hordozói. Mellesleg némi helyi vonatkozással is rendelkezik, mivel szűkebb hazám, Vác színei. Észre vehető a sok-sok zárójel, valamint a kis és nagy betűk előfordulásai, melyek mind-mind jelentéssel bírnak. A nagybetűk bizonyos szavakra irányítják a figyelmet, míg a zárójelek "rejtvényének" megoldása többértelműséget hordoz az olvasó számára. Megtapasztalva az emberi választás, az akarat és az értelmezés szabadságát, különbözőségét.

E néhány fenti sorból kiderülhet, hogy új és meghatározó gondolatok nem kívánnak e versekben megjelenni. Mint inkább a monoton és megszokottnak tűnő napjaink mellet szeretné az emberi szemlélődés fontosságára felhívni a figyelmet. Hogy figyelnünk kell egymásra, hiszen minden tettünk mások életének részévé válik. Akárcsak a miénkben. Gondolom, ez mostanság még aktuálisabb. Hogy újra felfedezzünk olyan élethelyzeteket, életképeket, melyek talán háttérbe szorultak vagy éppen a feledés homályába.